A tűzoltás szervezetével, irányításával kapcsolatos alapelveit rendeletben rögzítették. A rendelet a tűzoltás irányításának három módját határozza meg:
1. A leggyakrabban alapirányítással történik a tűzoltás irányítása, amikor a tűzoltás egyedüli vezetője a városi, kerületi tűzoltóság szolgálatparancsnoka (helyettese) és csak a "helyi" tűzoltóerők dolgoznak a helyszínen.
2. Csoportirányításra akkor van szükség, amikor - a rendelet szövege szerint - "a tűzoltást végzőket és az azok működését segítőket csak megosztva lehet irányítani."
Régebben minden megyeszékhelyen állomásozott egy-egy tűzoltási csoport, ma már csak a fővárosban - Pesten (TCS1) és Budán (TCS2) - áll készenlétben egy-egy. Tagjai nagy szakmai tapasztalattal rendelkező tűzoltó tisztek, akik a tűzeset (káreset) helyszínén - ha szükséges - átveszik az irányítást. A következő esetekben riasztják őket: életveszély esetén és/vagy ha életmentésre van szükség (tűz- és baleseteknél, mélyből-magasból mentéskor), robbanásveszélyes szituációkban (gázömlés, gázpalackok eseményei), veszélyes anyagok baleseteinél, 2-es vagy magasabb riasztási fokozat elrendelése esetén, vagy ha a tűzoltásvezető kéri a helyszínre a tűzoltási csoportot. Megkülönböztetett jelzéssel ellátott járművel (Mercedes Vito, Mazda) közlekednek, melyben málházva van többek között alpintechnikai felszerelés, légzőkészülékek, hőkamera, CAD-ágy, automata defibrillátor, térképek, valamint egyéb, a tűzoltást segítő dokumentációk.
A 3. és egyben a legmagasabb irányítási mód a vezetési törzzsel történő irányítás. A káresemény területi kiterjedése, bonyolultsága, a tűzoltó és egyéb beavatkozó erők nagyobb létszáma esetén alkalmazzák.
