A laktanyákba látogató gyerekeknek (iskolás, óvodás csoportoknak) mindig tartanak a szolgálatban lévő tűzoltók egy-egy bemutató riasztást. Ilyenkor mindig úgymond felbolydul a laktanya: mindenhol lámpák gyulladnak fel, erős hangú csengő kolompol, vagy valamilyen zene szól a hangszórókból, majd egy hang azt mondogatja, hogy "figyelem, riasztás". A tűzoltók lecsúsznak a csúszdán, magukra öltik a védőruháikat, majd felszállnak a tűzoltóautókra.
Az éles riasztások is így zajlanak, azonban van egy apró különbség. Minden vérbeli tűzoltó átalakul egy kicsit, áthangolódik... az a különös bizsergés... izgatottság, izgalom, a segíteni akarás vágya. Az adrenalin szétáradó hatása, melynek elvonási tünetei sajátos módon jelentkeznek a hosszú eseménymentes szolgálatok után. Ez az az apró különbség, mely igazi tűzoltóvá teszi az "újoncot", a vérévé válik, az élete része lesz. (Riasztás meghallgatása)
A riasztás végrehajtásának normaideje - vagyis a védőruhába történő beöltözés és elindulás (vonulás megkezdése) - 120 másodperc, azaz kettő perc. Bárhol van a tűzoltó, és bármit tesz azt "ott" kell hagynia és indulás. Kanál, szappan, takaró "eldob", első a riasztás!
A laktanyában tartózkodó tűzoltókat vizuális (lámpa, kijelző) és hangjelzések (csengő, hangszóró) segítségével riasztják. Ha a készenléti szerek valahol gyakorlatoznak, sportfoglalkozáson vesznek részt, a riasztás URH rádión történik. A kettő perc ilyenkor is - és mindig - érvényes. Az azonnali mozgósíthatóság és beavatkozás lehetősége teszi operatív szervezetté a tűzoltóságot. Minden jogállam jól felfogott érdeke az ilyen szervezetek és tagjainak kornak megfelelő ellátása (fizetés, felszerelés stb.).
Az elsőnek helyszínre érkező raj(ok) parancsnoka a helyszínre érkezést követően - a felderítés után - köteles minden esetben a riasztást elrendelő hírközpontnak a helyszínen tapasztalt esemény mibenlétéről a legrövidebb időn belül visszajelzést adni: mi történt, milyen beavatkozás történik, kérnek-e, és ha igen, milyen segítséget. A segítségkérés legegyszerűbb és leggyorsabb formája a riasztási fokozat módosítása (emelése). Magyarországon 1-estől 5-ösig kategorizálják ezeket a fokozatokat, az esemény nagyságának, bonyolultságának megfelelően. Az egyes a legkisebb, az ötös a legnagyobb riasztási fokozat. A tűzoltóság operatív tevékenységét szabályozó korábbi 70/1997-es BM rendelet - tűzoltási és műszaki mentési szabályzat - a beavatkozáshoz szükséges (elegendő) vízsugarak (és ezek szereléséhez, illetve működtetéséhez elegendő felszerelés és létszám) száma alapján határozta meg a riasztási fokozatokat. Az ezt követő és jelenleg hatályban lévő új tűzoltási és műszaki mentési szabályzat a riasztási fokozatokat a beavatkozáshoz szükséges rajok, illetve félrajok száma alapján kategorizálja. Az egyes fokozatba tartoznak például a kuka- és gaztüzek, melyek eloltásához elég egy-két gépjárműfecskendő, vagy az olyan közlekedési balesetek, amikor forgalmi akadályt kell megszüntetni.
Elrendelhető "kiemelt" riasztás is, ebben az esetben nem csak gépjárműfecskendőket riasztanak, hanem valamilyen különleges rendeltetésű tűzoltógépjárművet is, példáult vízszállító gépjárművet, habbaloltót, darut, emelőkosaras járművet.
