A tűzoltótömlő az az eszköz, melynek segítségével juttatják el az oltóanyagot - a hatásos és gyors tűzoltáshoz szükséges mennyiségben és nyomáson - az oltóanyagforrástól (tartály, tározó, természetes vízforrás, tűzcsap stb.) a tűzoltás helyszínére (ez a távolság akár több száz méter is lehet).
Az oltóanyag lehet víz, víz és habképző anyag keveréke, vagy oltópor. A klasszikus tűzoltótömlő szabványos méretben készül, szabványos kapocselemekkel és tekercselhető kivitelben. A kapocselemek segítségével lehet gyorsan és (elvileg) szivárgásmentesen összecsatlakoztatni a tömlőket. A szabványosításra pedig azért van szükség, hogy pl. a távoli vidékekről összesereglő tűzoltók is össze tudják kapcsolni egymással a saját tömlőiket. A tűzoltótömlők anyaga kétrétegű: belül gumi, mely a vízzárást biztosítja, a külső réteg pedig szintetikus szövet, ami ellenáll a kifelé irányuló nyomásnak, illetve a külső mechanikai sérülésektől véd. Szabványos hosszuk 20 méter, de több féle átmérőben készülnek, ezeket az ábécé nagy betűivel jelölik. A "B" tömlő belső átmérője 75 mm, a "C" tömlőé 52 mm, a "D"-é 38 mm. Az "A" tömlő belső átmérője 110 mm, többnyire a vákuumnak és a nyomásnak is ellenálló merev kivitelben szívótömlőként alkalmazzák, de előfordul nyomótömlőként is.
Az újgenerációs, vagyis a legmodernebb tűzoltóautókon Gyorsbeavatkozóa fent említett tekercselhető tömlők mellett már ott találhatóak a beszerelt magasnyomású gyorsbeavatkozó berendezés részét képező gumitömlők is. Ezek olyan alaktartó "D" méretű gumitömlők, melyek kibírják a 60 bar-os víznyomást is. Hosszuk 60 méter, és tárolódobra vannak feltekerve. A tűzeset helyszínére megérkezve nem kell gurigatni, kapcsolni, hanem a szükséges hosszúságú tömlő lehúzása után - de akár már közben is - meg lehet kezdeni vele a tűzoltást.
