1885. augusztus 6-án, délután negyed 2-kor Vác alvárosi végén fekvő Czigányrészen, a Pataksoron tűz ütött ki, ahol alig pár zsindelyes ház kivételével összezsúfoltan épített, apró, zsúpfedelű házak voltak találhatók. Az élénk északi szél rövid idő alatt több házat lángba borított.
A tűzoltók Meisner Ede osztályparancsnok vezénylete alatt vonultak a helyszínre. Mire kiértek már 15 ház állt lángokban. Először egy égni kezdő zsindelyes ház oltásába fogtak, és kitartó munkájuk eredményeképpen a Kukoricza városrészt megvédték. A másik két fecskendővel, a majdnem járhatatlanná vált szűk utcákon a tűzlángokon áttörve, a túloldalról támadtak. Alig, hogy egy ház oltását befejezték, már a szél által felkapott égő zsarátnokok a hátuk mögött egy második, majd ismét egy harmadik házat borítottak lángba.
Saxlehner András szalmahüvely-gyárának tűzoltósága háromnegyed 4 órakor vonult ki a most már közös küzdelemhez. Így a most már négy oldaltól megtámadott tűz, hosszas küzdelem, kitartó és lankadatlan munka után, melyben a polgárság a tűzoltósággal osztozott, a heves szél daczára negyed 5-kor meg lett fékezve.
A tűz teljes eloltása, kellő vízkészlet mellett, este negyed 8 órára sikerült. Összesen 34 ház égett le a melléképületeivel együtt. A tűz emberéletet nem követelt, csak egy tűzoltó szenvedett kezén kisebb égési sebeket. Biztosítva a leégett házak közül 4 volt. A leégett épületek legnagyobb részében szegény emberek laktak.
(Készült a Tűzvédelem 1985. szeptemberi számában megjelent írás alapján)
