Legyen Önnek is langlovagok.hu e-mail címe!
Tűzvédelmi házirend lakóépületeknek
(x)
 Futótűz Futótűz
Kamion és személyautó halálos karambolja a 4-es főúton
Következmények nélkül a veszprémi öngyilkosság?
Kiakadtak az önkéntes tűzoltók
Kukoricásban landolt egy kamion az M1-esen
Élőben a katasztrófavédelem lopóautójának karambolja
Dányi Béla magyarázkodik és pénzt követel
Emelőkosaras gépjármű borult meg Szolnokon
Túrázót mentettek a Vértesben
Forgalommal szemben karambolozott egy Fiat Ritmo az M7-esen
Munkagépet lökött le az útról egy Alfa Romeo Kápolnásnyék határában
 Céginfó Céginfó
DRYCON Hungary Kft.
Tűzkármentesítés, vízkármentesítés, viharkárok utáni helyreállítás.
KontaktBau Szigeteléscentrum
Fújható üveggyapot-szigetelés, tűzoltóknak kedvezmény.
Lánglovagok Kft.

Budapesti társasházaknak tűzvédelmi házirend kedvező áron.

Magyar Tűzvédelem

Tűzvédelmi szakvizsga, tűzvédelmi feladatellátás, karbantartás.

PRO-SEC Kiadói, Oktatói és Szervező Kft.

Tűzvédelmi, munkavédelmi és vagyonvédelmi képzések.

Robotex Kiadói Üzletág Kft.

Táblák, utánvilágító rendszerek, tűzvédelmi nyomtatványok.

Valmar-Safety Munkavédelmi és Tűzvédelmi Kft.

Védőfelszerelések, tűzvédelmi eszközök, munkavédelmi és tűzbiztonsági jelzések gyártása és forgalmazása.

VS Construction Kft.
Tűzkárok és vízkárok utáni speciális épülettisztítás.
 Szolgáltatások Hirdetés
Védőeszközök, gázérzékelők, tűzoltó felszerelések
Rendezvénybiztonság
Budapesti társasházaknak tűzvédelmi házirend készítése gyorsan
Baleseti kártérítés közlekedési és munkahelyi baleseteknél
Tűzvédelmi szakvizsga Budapest
 Fórum Fórum
Merre tovább ÖTE-k?
Társasházak tűzvédelme
Jelentkezés tűzoltónak
TŰZOLTÓSÁG és katasztrófavédelem
A hét fotója a Lánglovagokon
Országos Tűzvédelmi Szabályzat
112-es segélyhívó
Tűzoltós apróhirdetések
Még több téma
 Szakvizsga Tűzvédelmi szakvizsga
Hegesztők és az építőipari tevékenység során nyílt lánggal járó munkát végzők
Tűzgátló tömítések beépítését, felülvizsgálatát, karbantartását, javítását végzők
Tűzállóságot növelő burkolatok beépítését, karbantartását végzők
Tűzállóságot növelő bevonati rendszerek alkalmazását, karbantartását végzők
Éghető gáz lefejtését, töltését, kiszolgálását, továbbá autógáz kiszolgálását végzők
Tűzgátló, füstgátló nyílászáró-szerkezetek beépítését, felülvizsgálatát, karbantartását, javítását végzők
Robbanásveszélyes osztályba tartozó anyagokkal foglalkozók
  Tűzvonalban 

Jambrik Rudolf tűzoltó ötven év távlatában

Idén töltötte be 50. életévét, csaknem 30 éve tűzoltó, és 20 évvel ezelőtt került a fővárosi tűzoltóság Tűzoltási Csoportjához Jambrik Rudolf alezredes. Jelenlegi beosztása a vonulós tűzoltók szakmai csúcsának tekinthető.

- Gyermekkorában mi volt az első meghatározó élménye a tűzoltókkal, a tűzoltósággal kapcsolatban?

- A kirakatokban a játékok közt én is láttam tűzoltóautókat. Úgy gondolom, hogy a gyermekeket először ezek a játékok fogják meg, majd később a gyönyörű szirénás piros autók vonulása az utakon. Én is így voltam vele. Sőt, 6-8 éves koromban bátyámmal nagyon jó programnak ígérkezett, hogy lementünk a Blaha Lujza térre, Fotó: Fővárosi Tűzoltó-parancsnokságkiálltunk a sarokra, és arra fogadtunk, mikor és milyen sorrendben jönnek a tűzoltóautók. Ezért akár egy órát, másfelet is el tudtunk időzni a körúton.

- Megengedhették maguknak a tűzoltóautós játékokat?

- Lehetőségünk sem volt rá, szegény gyerekek voltunk. Testvéremmel mindig csak csodáltuk a kis tűzoltóautókat, ettől marad meg a szeretete. Ha abban az időben kaptam volna matchboxot, vagy ilyen-olyan lemezautókat, akkor talán másképpen alakul a tűzoltóság iránti csodálat.

- Hogyan fogadta a családja, hogy tűzoltó akar lenni?

- Tűzoltó, hát persze, két szerencsétlen gyerek, állandóan tűzoltóautókat néznek, képesek felgyújtani a pincét, meg a padlást, mindent telefüstölni, csakhogy kijöjjenek a tűzoltók. A katonaság után először a bátyám, majd én jelentkeztem a fővárosi tűzoltóságnál. A családban egyébként nem volt hagyománya ennek a hivatásnak. Mindenesetre, amilyen csibészek voltunk, a szüleink örültek, hogy ilyen rendes emberek közé kerültünk, és gondolták, talán belőlünk is ilyen rendes ember válik. Édesapánk nagyon büszke volt a két fiára.

- Hogyan alakult a karriere, milyen egységeknél szolgált?

- 1976. szeptember elsején szereltem fel a Belvárosi Tűzőrségnél. Nem szerettem volna elkerülni onnan, de öt év elteltével, sportolásból adódóan egy ejtőernyős baleset ráébresztett arra, hogy nem fogom bírni sokáig ezt a munkát. Az ejtőernyőzést 303 ugrással magam mögött abbahagytam, az akkori vezetőim pedig azt tanácsolták, tanuljak tovább. Magamtól azért nem akartam vezető lenni, mert a sugárcső végén éreztem jól magam; felnéztem a vezetőimre, de nem gondoltam arra, hogy hasonló pozícióba kerüljek.

1983-ban elvégeztem a tiszti iskolát, valamivel több mint fél évig a Fővárosi Tűzoltó-parancsnokság kiképzési, tanulmányi és személyzeti osztályán dolgoztam. Ott az akkor előkelő, főelőadói besorolásig vittem. Ezt követően, sokszori kérésem után visszakerülhettem a szolgálati vonalra, megkaptam az akkor létező legkisebb tiszti beosztást: rohamparancsnok lettem. Persze azt gondoltam és gondolom ma is, hogy a legszebb beosztást kaptam meg, egy olyan különleges szernek lehettem a parancsnoka, mely szintén nagyon sokat vonult, és mindig kivette a részét a csapatmunkából. Egy évet a VIII. kerületben a szolgálatparancsnok helyettesítésével is eltöltöttem, majd háttérparancsnokként a budai Tűzoltási Csoporthoz kerültem, pontosan húsz évvel ezelőtt. Tűzoltási csoportvezetőnek 1991-ben neveztek ki, azóta is ebben a beosztásban dolgozom.

- Pályafutása kezdetén ki volt Ön számára az "isten"?

- Bélteczky József volt az akkori csoportvezető, még főhadnagyként ismertem meg, ma nyugállományú ezredes. Mint tűzoltó őrmester azt lestem, hogyan irányítja az állományt, milyen gondolatai vannak egy jó nagy tűznél, hogyan veti be az erőket.

Példaképeim listája egyébként nagyon-nagyon hosszú, számos emberre felnézek a mai napig, nagyon sok embernek köszönhetek nagyon sok mindent. Egyfelől azoknak, akik motiváltak a pályán maradásban, illetve a továbbtanulásban, másfelől azoknak a vezetőknek, akikkel nap mint nap együtt dolgozom vagy dolgoztam, akik megtanítottak a tűzzel harcolni, a tűzoltók nyelvén beszélni. Példaképem minden idősebb vagy fiatalabb kollegám, aki örömét leli abban, hogy másokon segíthet.

- Melyik volt az a tűzeset vagy baleset, amely a legnagyobb szakmai kihívást jelentette?

- Az elmúlt évtizedek nagyon sok ilyen tűz- és káresetet égettek az emlékezetembe. Ami igazából emlékezetes volt, az a Caola esete. 1994-ben a kozmetikai és háztartás-vegyipari vállalat XI. kerületi raktára gyulladt ki, ahol több száz ezer dezodoros palackot tároltak. A gázzal töltött palackok raklaponként robbant fel. Tudtuk, a raktár mögött van egy szappangyártó sor, s ha oda átterjed a tűz, az egész épület és talán a környéke is menthetetlen. A rendelkezésre álló erőkkel sikerült úgy eloltani a tüzet, hogy még voltak a szinten olyan palackok, melyek nem robbantak fel. Ez egy nagy szó volt. Az oltás és mentés során sok nagyon jó barátot szereztem, akikkel nagyon jó volt együtt dolgozni, és itt feltétlenül meg kell említenem a Nagy Gábor alezredes barátomat, aki szintén tavaly ment nyugállományba.

- Melyik volt az az eset, amely pszichikailag a legjobban megviselte?

- Egy kicsit mindegyik eset megvisel minden tűzoltót, még ha most még nem is veszi észre, de mindannyiunknak ott marad az arcán vagy a lelkén egy-egy barázda. A megváltozhatatlannal senki sem képes megbarátkozni. Hátborzongató emlékeim vannak 1986-ból az újpesti Mikroelektronikai Vállalat égéséről, ahol több olyan palack volt, melyből 3 milligramm/légköbméter halálos adag. A mikroelektronika tüze olyan borotvaélen táncolós határeset volt, hogy ha az akkori vállalatvezetése nem a legkorrektebb tűzbiztos, robbanásbiztos helyen tárolja a palackokat, akkor szörnyű tragédia lehetett volna.

Igen emlékezetes számomra az az eset, amikor az erzsébeti vasútállomáson egy benzinszállító tartálykocsi és egy közúti tartálykocsi átfejtés közben kigyulladt. Láttunk már filmen tartálykocsikat felrobbanni, tudtuk, milyen iszonyatos pusztítást tud végezni. Ahhoz, hogy minden oldalról el tudjuk oltani a kiömlő, lángoló csóvát, nagyon közel kellett hozzá menni. Gyakorlatilag bokáig forró benzinben álltunk.

- Melyik esetnél került komolyan veszélybe az élete?

- Nos ez ismét olyan kérdés, amelyre először a szokásos közhelyekkel szükséges válaszolnom: minden tűzoltónak, minden egyes kivonulásnál nagyon komolyan veszélybe kerülhet az élete, egyik pillanatról a másikra sodródhat a legveszélyesebb helyzetbe, gondoljunk csak azokra az esetekre, ha oltás közben felrobban egy gázpalack. Magam is sokszor voltam már szorult helyzetben.

A kérdésre a válaszom azonban leginkább az egykori Római Club 2001-ben kigyulladt épülete, itt ugyanis megégtem. A Tűzoltási Csoporttal egy másik káresettől vonulva értünk ki a helyszínre, s amikor megálltunk az autóval, jött egy rendőr és egy civil, hogy van bent valaki. Kollegámmal, Palotai Gáborral bementünk az épületbe, fel a padlásra, ahol a tűz tombolt, ám akkor láttunk, hogy a födém átégett, vörösen izzott a lábunk alatt. Azonnal fordultunk, hogy kimenjünk, ám a fordulásban leszakadt a födém és egy emeletet zuhantunk. A parázson feküdtem jó darabig, akkor megfordult a fejemben, van-e innen kiút vagy nincs. A légzőálarc leesett rólam, a karom nagyon fájt, ami egyébként benne volt a parázsban. Amikor magamhoz tértem, feltápászkodtam, de közben már jött az egyik kollegám és kitámogatott. Nekem a kezem és az arcom égett meg. Palotai Gábor szerencsésebben zuhant, ő könnyebben kijutott az épületből, de karján ő is égési sérüléseket szenvedett.

Fotó: Fővárosi Tűzoltó-parancsnokság

A 2002-es dunai árvíznél szintén komolyan veszélybe kerültünk. Egy MI-2-es helikopterrel járőrfeladatot hajtottunk végre, a Duna mellett kellett feltérképezni azokat a településeket, melyeket az áradásban veszélyeztetve voltak. Háromszáz méterrel repültünk a Duna felett, amikor az egyik hajtómű meghibásodott. A baj az volt, hogy mindenhol csak vizet és fákat lehetett látni, nem volt leszállásra alkalmas terület. A pilóta talált egy kicsi zöld területet, le is tette a gépet, ám az egyik futómű egy vízzel teli gödörben landolt, s a helikopter felborult, s a gépet a rotorlapátok elkezdték forgatni. Az utastér belsejében egy kupacba estünk, az ablak kizuhant, s attól féltem, hogy valamelyikünk kisodródik és a gép alá szorult. A helikopter dobálása a végig forgó kamera tanúsága szerint 23 másodperc volt, akkor persze úgy tűnt, egy-két percig is eltartott. A kényszerleszállásban könnyebben sérültem, akárcsak a többiek, kivéve az egyik tűzoltó kollegámat, akinek a térdét kellett műteni, és sajnos a pályát is elhagyta.

- A család hogyan viseli, hogy ilyen veszélyes hivatást űz?

- Amennyire lehet, biztosan megszokták, azt nem gondolom, hogy állandóan rettegnek, de amikor, hallani, hogy valahol nagy a baj, akkor biztosan jobban izgulnak. A feleségem azt nem szereti, ha valaki felhívja, hogy ne izguljon, nem nagy a baj, na akkor rosszul szokott lenni. Olykor csak azt kérdezi melyik kórházban vagyok, szerencsére ez azért nem olyan sűrűn fordul elő, de hát volt már egy pár húzós eset.

- Mit jelent Ön számára az emberek életének megmentése? Mitől lesz hivatás ez a foglalkozás?

- Egy embernek egy élete van, annak, amikor ez is bajba kerül, nagyon nagy szüksége van a segítségre. Ha tudok segíteni az nagyon klassz és felemelő érzés, hozzá fogható nincs, Fotó: Lánglovagok.hucsak az ismeri, aki próbálta. Ez az érzés újratölt, ez egy csodás akkumulátor, nem tudsz annyira elfáradni, hogy ne azt érezd; ha kell, a hegyet is elhordom, szóval fantasztikus érzés, amiről nagyon sokat lehet beszélni

Véleményem szerint ez a foglalkozás attól lesz hivatás, ha valaki olyan szinten motivált, hogy rosszul érzi magát, ha otthon ül a televízió előtt, és látja, valaki bajban van. Teszem azt, egy árvíznél az emberek ülnek a ház tetején és segítséget várva integetnek. Ilyenkor rossz dolog otthon ülni a fotelban, iszogatni a hideg sört, és arra gondolni, ott lehetnék, segíthetnék.

Ez a hivatás attól különbözik a foglalkozástól, hogy a tűzoltók társadalma egy nagy és sajátságos családot alkot, amely sehol más tevékenységet űzők esetében nem jelenik meg ebben a formában, és ettől érezzük, jó ide tartozni. Attól, hogy végeznénk a dolgunk ingyen is, ha a kenyér nem kerülne nekünk is pénzbe.

- A társadalom mennyiben becsüli meg a tűzoltókat, a tűzoltók munkáját?

- Elkeserítőnek tartom, hogy a vonuló szereknek sokszor nem adják meg az elsőbbséget, de nem lehet általánosítani. Azt sem lehet általánosságban mondani, hogy nem köszönik meg az emberek, ha segítünk. Azt gondolom, nagyon pozitív a társadalmi megítélése ma a tűzoltóknak, hellyel közel azon a helyen van, ahová való ez a munka. Biztos van olyan nézet, hogy a tűzoltó röplabdázik egész nap, meg pihen, az állam bácsi pedig a drága adót adja nekik. Igen, de hogy ha kell, nagyon gyorsan és hihetetlen nagy készültségi szintet képesek elérni, erre leginkább csak a tűzoltóság képes.

- Melyik volt az a kitüntetés, elismerés, amire a leginkább büszke?

- Pályafutásom során szinte az összes előléptetést káreset felszámolásáért kaptam, ezért nagyon nagy öröm tölt el, bármelyiket nézem. Legfőképpen a beosztottaimra vagyok büszke, akiknek köszönhetem egyik, másik kitüntetésem, nélkülük semmit nem kaphattam volna, ugyanis egyetlen egy esetben sem a magánakciókat, hanem egy jól összehangolt csapatmunkát ismertek el a vezetőim.

Mondhatnám az emlékplakettet, melyet a tavalyi év káresetének, a XV. kerületi vegyianyag-raktár tüzének felszámolásában való részvételért kaptam. Nagyon büszke vagyok az alezredesi vállapomra, mivel soron kívül jutottam hozzá a Kemence községben 1999-ben végrehajtott légi mentésért. Rettenetesen büszke vagyok az ukrán rendkívüli helyzetek minisztériumától kapott bátorságérdemrendre, ezt szintén légi mentésért kaptam 2001-ben. A Duna árvíznél és a több évtizedes kiemelkedően végzett munkámat főtanácsosi címmel ismerték el, ez azért különleges számomra, mert ez az elismerés nagyon kevés vonulós tűzoltónak adatik meg, sajnos. Büszke vagyok a beosztásomra, hogy a kollegáim, vezetőim számítanak a munkámra.

- Hogy érzi, meddig képes még vonulós tűzoltóként dolgozni?

- Ötvenéves vagyok, Bélteczky József 55 éves korig vonult. Amikor már úgy érzem, hogy a fiatalokkal nem tudom felvenni a versenyt, nem bírom fizikailag vagy idegileg a megpróbáltatásokat, akkor nyilván fel fogok állni, s az, hogy milyen lesz a további lehetőségem, a testületen belül tovább hasznosíthatom-e a tanultakat, az attól függ, lesz-e olyan beosztás, ami erre lehetőséget ad. Ha nem, akkor nagyon-nagyon fájó szívvel meg kell válnom a tűzoltóságtól. Nem szeretnék senkit veszélybe sodorni, magamat se, másokat se, se a megmentendőket, se a kollegáimat azzal, hogy már elfáradtam.

- Családjában hagyományt teremtett a tűzoltósággal?

- A bátyám tavaly decemberben ment nyugdíjba a fővárosi tűzoltóságtól. Ő szintén Tűzoltási Csoport élén állt. A nagyobbik lányom elvégezte az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola tűzvédelmi szakát, a fővárosi tűzoltóságnál megelőzősként dolgozik, a férje pedig vonulós tűzoltó. A kisebbik lányom jelenleg a Nemzetvédelmi Egyetem katasztrófavédelmi szakára jár. Így, ha ez hagyomány, akkor a válaszom, hogy igen.

- Munkája során bármennyire is emberi tragédiákkal találkozik, emberéletekről van szó, adott e már olyan helyzet, hogy igencsak elmosolyodott?

- A mi munkánkat általában a tragédia, a sírás és a fájdalom kíséri, nincs is nagyon min nevetni, bár azért vicces esetek is adódnak. Igen komolynak induló állatmentésben vettünk részt két éve nyáron egy peremkerületi háznál. Nagy volt a meleg akkor ember és állat eltikkadt a napon, árnyék meg kevés helyen volt, Malacka pedig, a 130 kilós nősténydisznó beleesett a vízóraaknába. Malacka nem házi állat volt, nem az a sertés, amit leszoktunk vágni és a disznótoros alapvető kelléke, nem, Malacka volt a 130 kilós kedvenc. A család nagyon ragaszkodott hozzá, játékai voltak, és egy kicsi medencéje is.

Ennél az esetnél fordult elő, hogy bár állatmentés, káreset, de ki kellett mennem az utcára, mert a könnyeim folytak jókedvemben. A helyszínen ugyanis mindannyian átvettük a család malackához fűződő érzelmi kötődését, így beszéltünk az állathoz, nyugtatgattuk, hogy nincs semmi baj. A mentéssel járó stresszt végül Malacka nem bírta, ezért végleg el kellett altatni, s kolbász lett belőle.

Kis-Guczi Péter

(2005. november 24.)

hirdetés


Tűzkereszt  Tűzkereszt
Történelmi káresetek:
 Milliárdos kár a Mikroelektronikai Vállalatnál
Adatlap:
 Fővárosi Tűzoltó-parancsnokság
hirdetés
   Céljaink | Hírlevél | Impresszum | Szerzői jogok | Adatvédelem | E-mail | RSS   © Lánglovagok.hu 2001-2018. 
hirdetés