Stressz, stresszkezelés

A legtöbbünk számára ismeretlenül ismerős ez a csupa nagybetűs szó. Ismerős a mindennapok (túl) – pörgő eseményei kapcsán, amikor – csak az azonnali testi reakciókat említve – összeszűkül a gyomrunk, begörcsölnek izmaink, kiszáradt szánk folyadék után szomjazik, vérnyomásunk az egekbe szökik…

És ismeretlen is, hiszen a STRESSZ szó jelentését a legtöbben még csak meghatározni sem tudjuk. Nem ismerjük a pszichológiáját, a stressz szülte testi és lelki reakciókat, elváltozásokat. Szinte természetesnek vesszük a miatta kialakuló rossz közérzetet. Anyagba “szorult” létünkre koncentrálunk, miközben fekete mágusként pokollá tesszük saját életünket: agyunk által vezérelt negatív gondolataink, érzelmeink, érzeteink, hangulataink előbb-utóbb placebóként tükröződnek vissza testünk leromló állapotán, szervi megbetegedésein.

A STRESSZ elleni védekezés lehetősége adott és szükségszerű! Adott, hiszen minden feltétel a rendelkezésünkre áll a stresszes helyzetek negatív hatásainak kiküszöböléséhez, csökkentéséhez, a gyógyuláshoz. A szükségszerűséget a XXI. század külső hatásaira adott egyéni belső válaszaink adják.

Fokozott szükségszerűség jelentkezik a krízis/mentő szervezetek, rendvédelmi szervek tagjainál, azoknál az embereknél, akik hivatásuk jellegéből adódóan nap, mint nap, éveken, évtizedeken át extrém stresszterhelésnek vannak kitéve: erőszak, vér, súlyos tragédiák, életveszélyes szituációk, amikor a mentőszemélyzetet kell menteni, amikor bajtársunk ravatalánál kell sorfalat állnunk… súlyos szavak és még súlyosabb következmények. Ezt a fajta életmódot nem lehet évtizedeken át büntetlenül élni… sok a betegállomány, a válás, jelen van az alkoholizmus, az állomány majdnem kétharmada dohányzik, és nyugdíjas bajtársaink egy része nem élhet hosszú, boldog öregkort.

Mindennek ára van, mindenért fizetni kell – mondogatjuk manapság – ami különösen igaz az egészségünkre! De nem mindegy, milyen árat kell fizetnünk! Ha van módunk, lehetőségünk minél olcsóbban “megúszni”, élni kell vele! “Profitorientált” megközelítésből, ha nem gondoskodunk munkavállalónk lelki egyensúlyának, pszichés biztonságának megőrzéséről, túl sokszor betegszik meg, esetleg végleg csorbul a bevethetősége, s végül nem térül meg a befektetett idő, pénz, energia.

Meg kell állapítani, hogy – óriási késéssel – itt az ideje a hivatásukból adódóan fokozottan veszélyeztetett rizikócsoportok (mentők, rendőrök, tűzoltók) számára szükséges stresszkezelés, pszichés ellátás törvényi szabályozásának! Vagyis a klasszikusnak mondható munkavédelmi intézkedések körébe be kell illeszteni az emberi pszichét károsító ártalmak elleni védekezést is.

E megállapítást több dolog is alátámasztja: a legsürgetőbbek a napi “átlagos” feladatok végrehajtása során jelentkező stresszterhelés mellett az olyan események, amikor a mentőszemélyzet a számára is szokatlan, de inkább sokkoló szituációval, látvánnyal szembesül: balesetek után kialakult helyzet, amikor esetenként több tucat sérült, holttest van a roncsokba beszorulva, illetve mindenfelé felismerhetetlen állapotban. A másik ilyen esemény (szerencsére ez sokkal ritkább), amikor a beavatkozás során a személyzetből sérül, esetleg hal meg valaki…

A harmadik ok, maga az emberi psziché: megfelelő védekezési mechanizmusok, életstratégiák megtanulása híján, az ember a saját élete, sorsa, beállítottsága következménye képpen, a tudattalanul betanult valóságélmény által gondoskodik saját negatív irányba forduló sorsáról: rossz közérzet, szorongás, félelem, depresszió, testi-lelki tünetek, betegségek, az életminőség drasztikus leromlása.

E problémákra nézve létezik egy világszerte elismert, egyedülálló és egységesen alkalmazott stresszkezelési módszer, a J.T.Mitchell féle CISM-szabvány. E szabvány alapján képezik ki azokat a személyeket, akik a bevetett egységek, túlélők, hozzátartozók, szemtanúk stresszjelenségeinek kezelését végzik. Azonban ez a módszer hazánkban egyelőre ismeretlen.

Célunk a témában megjelenő cikkeinkkel kiemelni az ismeretlenség homályából e komoly problémákat okozó jelenséget, megvilágítani a segítségkérés lehetőségeit, végül felhívni az illetékesek figyelmét a stresszkezelés egyre sürgetőbb szükségszerűségére.

Rovat
Témakör