Rita által homályosan

Egy fiatal nő kilencven napot töltött a tűzoltók között.

Lényegében ezzel össze is van foglalva a „90 nap a katasztrófavédelemnél a tűzoltók közt” című könyv lényege, mely informatívnak nem mondható, viszont a töméntelen mennyiségű helyesírási és stilisztikai hiba miatt a nyelvtannáciknak különösen élvezetes olvasmánynak ígérkezik.

Jó ötlet lapos megvalósítással

Klenk-Sipos Rita úgy próbálta bemutatni a tűzoltók munkáját, hogy a saját szemén keresztül látottakat írja le, azt akarta papírra vetni, ő mit érez, amikor azt a sok tragédiát látja, amivel a lánglovagok nap mint nap szembesülnek. Ez az elgondolás alapvetően nem is rossz, a megvalósítása mégis laposra sikeredett.

Már a borítóból is gyanúsan figyel ránk a felirat, miszerint „Egy határozottan szubjektív képes riportkönyv a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság ajánlásával”. Természetesen a címből sem maradhatott ki a katasztrófavédelem szó, bár a szerző ügyesen megoldotta ezt a felsőbb kívánalmat. Rögtön köszönetnyilvánítással kezd a könyv, első helyen „Dr. Bakondi György tű. altábornagy főigazgató” engedélyét, támogatását méltatva; a lényegi tartalom csupán a 25. oldalon veszi kezdetét. A körbenyalás, a kényes, ámde fontos témák mellőzése inkább egy propagandakiadvány képzetét kelti, felszínes marad, nem lehet megtudni, a tűzoltó miért hivatás, és nem csupán egy szakma.

A listaáron 4290 forintért kapható könyv az esetleírásokhoz számtalan fotót mellékel. A fényképek koránt sem nevezhetők fotóművészeti alkotásnak, inkább egy gyenge vagy közepes fotóriporter produktumának, ráadásul sokszor még a felvételek képkompozíciójának utólagos korrigálására sem vette a fáradságot a szerző. Így gyorsan lapozhatóvá válik a szellősre sikeredett könyv, hiszen nem lehet elidőzni egy-egy képnél úgy, mint egy fotóművész albumában.

Nem ártott volna az sem, ha nem csak az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságon olvassák át nyomdába kerülés előtt az írottakat, akkor talán nem került volna bele olyan tárgyi tévedés, miszerint a 112-es segélyhívó szám a „Műveletirányításhoz” fut be. Lehet, ez csupán Bakondi György meg nem valósult álma, vagy ki tudja, még mit hoz a jövő.

A könyvben azért nyomokban megtalálható néhány érdekes történet. Mint például a balesetnél aggódó kertész, akinek a slagján landolt az egyik karambolozott autó, és ezért nem tudott tovább dolgozni, holott mindjárt lejárt a munkaideje, és még sehol sem tartott. Vagy a jósnő tűzhalála, itt a szerző kisebb nyomozásba fogott, és arra jutott, legnagyobb valószínűség szerint fekete mágia áll a háttérben.

Az, amiért ennek a könyvnek mégis meg kellett születnie, „A hófehér zokni” mindössze egy oldala. Miután a szerző egy műszaki mentés során életveszélyes helyzetbe került, és már éppen úgy volt, hogy aznap többet nem vonul, szinte teljes fizikai és lelki kimerültségében „bevállalt” egy vonatgázolást. Itt saját magán megtapasztalta, a tűzoltók munkája nem csupán kimagasló fizikai, hanem jelentős pszichikai megterheléssel is jár.

Négy évvel ezelőtt Moldova Györgynek jelent meg riportkönyve a tűzoltókról. Teljesen más megközelítésben mutatta be a lánglovagokat, de azzal, hogy mert írni, sokkal inkább hozta közelebb az olvasóhoz a tűzoltókat. Klenk-Sipos Rita kívülről, vagy mondhatni belülről, saját szemszögéből az érzéseit vetette papírra, míg Moldova György könyvében a szakavatottak számára erősen látszódott, egyes témákban bizonyos vezetők keményen megvezették. 

Mentő, tűzoltó, rendőr

Klenk-Sipos Rita elsőként a mentőkről írt, most a rendőröknél dolgozza fel az élményeit. Bízunk benne, hogy élvezetesebben sikerül, és korrektort is igénybe vesz, de legalább a szövegszerkesztő beépített helyesírás-ellenőrzőjét.