Felismerés
A kéklámpás autó vezetője a jármű megkülönböztető fény- és hangjelzéseit együttesen használva halad sebesen úti célja felé.
Az úttest közepén kiépített villamospályán egy villamos vesztegel, középperonos megállója felől érkeznek a gyalogosok a zebra felé. A villamos eleje felé lévő átkelőt célozzák meg sokan, arra van a bevásárlóközpont. Karácsony után pár hónappal már kezdenek a pénztárcák magukhoz térni.
A kéklámpás autó vezetője egy megállóban álló villamos mellett halad el, jelzőlámpa felé közeledik, ami számára tilosat mutat, keresztben gyalogos-átkelőhely, melyen az átkelő emberek a hangot hallva sietve fejezik be az átkelést, akik még a járdán vannak, fejüket a hangos jármű felé fordítva, de fülüket szinte egyszerre befogva állnak – talán ugrásra készen, hiszen a következő zöld jelzés sokára érkezik. A kéklámpás autó vezetője úgy látja, egyik-másik még hunyorog is, pedig ezen a kora tavaszi napon kevés napsütés melegíti még a földet.
Mindenki hallja, hogy jövök – gondolja a kéklámpás autó vezetője, majd visszakettő padlógáz, és érzi, ahogy a két és fél literes TDI motor nyomatéka vállait az ülésbe szorítja. Markolja a kormányt, még sincs ideje a balról a zebrára lelépő, és ott éppen lendületbe kerülő fiatal lány felől félrekormányozni a járművet. Lendületben vagyunk – mindketten. Szerencsétlen egybeesés, és az 50 kg nem versenyképes a három tonnával szemben. Süket vagy? – kiáltja még a kéklámpás autó vezetője, bár tudja, hogy a sziréna miatt nem hallatszik ki. Ezzel tökéletesen egy időpillanatban lábának a fékpedálra helyezésével együtt éri el a lány jobb csípőjét a hűtőmaszk.
Megáll az idő, mint egy lassított film, úgy peregnek a történet tizedmásodpercei:
- szabad az út, gyerünk
- jön a lány balról
- ketyeg a reakcióidő, lassulatlanul szalad az út a kerekek alatt
- Süket vagy?
- fékpedál érintés
- csípő a hűtőmaszkon
- a lány feje…nem, csak a tekintete a jármű irányába fordul
- a lány pupillája kitágul…másfél méter sincsen közöttük, pontosan látja…kék a szeme
- a fájdalom, mint vízen a fodrozódás fut végig a lány testén
- kormány jobbra
- lány teste perdül – szerencsére balra…még nem érte el a jármű középvonalát, visszafelé esik.
A kéklámpás autó vezetője a még teljesen meg sem állt jármű ajtaját nyitja, keze a kéziféken, felrántja egészen. Mire kitárul az ajtó, megáll az autó, bal lába már az úttesten, teste lendületben visszafelé. Megint a lendület…és az úttesten egy másik test is…több a közös bennük.
Térdein csúszva érkezik a lány mellé. A mozdulatot más környezetben még tapssal is jutalmaznák. A hátán fekvő lány ruhája szakadt, feje alatt vércsík szivárog, furán artikulálatlanul beszélni próbál. Talán a sérülés hatása.
Bömbölt a sziréna, mindenki megállt – ez üvölt a kéklámpás autó vezetőjének fejében. Kezd sötétedni a kép, forog a világ, émelyegni kezd. A háttérből egy gyalogos éppen a mentőszolgálattal beszél telefonon. Ne hadarj – gondolja még – a vonal végén nem értik, mi a baj.
A lány – ki az úttesten fekszik szakadt ruhában, feje alatt egyre növekvő vértócsában – mutogatni próbál. A kéklámpás autó vezetőjének teste szintén az úttest felé közeledik. Csípője – hűtőmaszk hiányában – a zebra fehér csíkját érinti. Feje nem éri el a száraz aszfaltot, egy villámgyors, lendülettel érkező gyalogos tenyere csillapítja az eldőlést. Mielőtt elveszítené eszméletét, még tisztán hallja, amint a lány mellett guggoló egyik gyalogos segítségképpen a bámészkodók felé fordulva kiált: Valaki érti a jelnyelvet?
