Pszichológiáról és tűzoltókról
Miért kell a tűzoltópszichológia, avagy miért van szükség lelkünk fésülgetésére? A pszichológia valami olyasféle eszközt ad a kezünkbe (és itt nemcsak a tűzoltókra gondolok, hanem bárki másra), mellyel kicsit a dolgok mélyére láthatunk.
Talán olyan, mint a sötétben látó kamera. Az emberek túlnyomó többsége nem lát sötétben. Az ijesztő feketeség legfeljebb ismeretlen, rémítő hangokkal, esetleg furcsa, érthetetlen szagokkal fon körül minket. Ám attól még, hogy bizonyos dolgokat nem látunk, azok léteznek, sőt, remek hatással vannak a környezetükre, így ránk is. A pszichológia megkönnyíti látásunkat, hogy ne sötétben tapogatózzunk, hogy értsük a világot, s a benne sokasodó lényeket: így magunkat is.
Kikről van szó?
Mikor általánosságban a tűzoltókról beszélek, alapvetően a magyarokra gondolok, s ahol nem, ott azt külön jelezni fogom. Felelőtlenség volna a hazai viszonyokat a külföldiekre vonatkoztatni, mert ahány ország, annyiféle tűzoltóság, ahány város, annyiféle laktanya és ahány régió, annyiféle tűzoltó létezik szerte a világon.
Célszerű még azt is tisztázni a legelején, hogy mikor tűzoltókat említek, nemcsak hogy a magyarokra, de közülük is 24 órás készenlétet ellátókra gondolok, azokra a „füstös képű” csizmásokra, akiknek a sugárcső a fegyvere.
Mi a stressz?
Életünk során folyamatosan bombáz bennünket a stressz, jóhiszemű dolog volna azt képzelni, hogy csak a kiemelten veszélyes szakmák, életek járnak stresszel. A stressz valójában a szervezetnek a környezethez való alkalmazkodását, változásokkal való megküzdését jelenti. Úgy képzelhetjük el a szervezetünket, mint egy viszonylag állandó egyensúlyban lévő egységet, ami megpróbálja fenntartani ezt az egyensúlyt. Ha például a külső hőmérséklet hidegebb lesz, didergünk, ami hőt termel. Ha csökken szervezetünk víztartalma, szomjúságot érzünk, ami arra figyelmeztet bennünket, hogy igyunk.
Akkor, amikor megoldandó helyzetekbe kerülünk, főként, ha fenyegetőek, veszélyesek, idegőrlők… stb., tehát nagymértékben igénybe veszik az embert, kimozdulunk az alapállapotból, amit aztán a legrövidebb idő alatt megpróbálunk helyreállítani.
A stresszel jobb esetben siker, hatékonyság érzése, önbizalom-növekedés jár (amikor megoldottuk, elhárítottuk a helyzetet), rosszabban pedig szorongás, pánik, különböző betegségek.
Milyen stressz érheti a tűzoltókat?
Érdemes a stressz szempontjából is tartanunk magunkat a 24/48 órás szolgálati beosztáshoz, mert ezt véve kiindulópontnak, alapvető különbségeket láthatunk a tűzoltókat érő stresszhatásokról. Kezdjük a látszólag egyszerűbbel: a civil élettel.
A tűzoltók minden harmadik nap mennek szolgálatba, így 48 órájuk a tűzoltóságon kívül zajlik. Az időbeosztásuk miatt lehetőségük van és kénytelenek is másodállást vállalni, hogy megfelelő életszínvonalat biztosíthassanak maguknak ill. családjuknak. Így tehát látható, hogy azok a normál, megszokott hatások érik őket 48 órában, mint az összes többi állampolgárt is: nekik is vannak anyagi, ill. családi problémáik.
Ami speciális a tűzoltókra ható stresszt tekintve, az a 24 órás készenlétük és ez idő alatti vonulásaik. Eközben éri őket egy munkakörrel kapcsolatos általános stressz. Ha a 24 órát stressz szempontjából szétszedjük, látható, hogy elkülönül egymástól legalább négy fő rész: a készenléti állapot feszültsége, melyben a tűzoltók azzal a tudattal végzik napi rutinjukat, hogy bármelyik előre nem látható pillanatban riaszthatják őket, mely azt jelenti, hogy függetlenül attól, mit tesznek éppen, 120 másodpercen belül a fecskendőn (tűzoltóautón) kell ülniük teljes védőfelszerelésben. Létezik a riasztási stressz és az ezzel járó feszültség is, veszélyhelyzet érzékelés, felkészülés a beavatkozásra, a szervezet alarmreakciója. Így jutunk el a beavatkozásig, ahol a valós életveszélyig gyakorlatilag a veszély minden formája jelentkezhet, a fizikai és lelki igénybevétel legszélsőségesebb formáival együtt. Utoljára a bevonulási stresszt érdemes megvizsgálni, amibe a visszaszerelés, a felszerelések rendbetétele, laktanyába való visszatérés tartozik.
