Füstös csókok
Bár pontos statisztika nincs róla, valószínűsíthető, hogy a tűzoltóknak átlagosan több párhuzamos kapcsolata van, mint a többi embernek. Vajon miért? Több lehetséges magyarázat adódik erre.
Nyilván minden tűzoltó más, ahogy minden ember is más, tehát nem lenne korrekt sztereotípiákat gyártani hozzájuk, azonban alapvető hasonlóságokat felfedezhetünk bennük. Ezek főként az életmódjukból, környezetükből fakadnak. Egyfelől a tűzoltók folyamatosan tapasztalják, hogy az életet becsülni és tisztelni kell, mert illékony. Hiszen nap mint nap látják, hogy meghalni bármikor lehet. Másfelől a munkabeosztásuk révén életük harmadát javarészt egynemű közegben töltik el, ami fokozhatja a másik nem iránti érdeklődést. Harmadsorban lehetséges, hogy a felfokozott élettempójuk, adrenalinszintjük és cselekvés-igényük sarkallja őket arra, hogy a partnerkapcsolataikban is hasonlóan felpörgetve működjenek. Negyedszerre az sem elvetendő gondolat, hogy a tűzoltók csoportváltással működnek: minden beosztást három ember tölt be, tehát mindenki pótolható.
Kérdés, hogy ebből nem adódik-e egy mindenki-helyettesíthető-még-én-is felfogás, nem alakul-e ki ettől a szokástól egy erkölcsökben lazább, kötetlenebb életvitel?
