Katasztrófavédelmi főigazgató köszöntője Szent Flórián napja alkalmából

Katasztrófavédelmi főigazgató köszöntője Szent Flórián napja alkalmából

Tisztelt Tűzoltók!
 
A legfontosabb érték az emberi élet, a biztonság, és talán nem túlzás a közösség erejét is ekként említeni. A születéssel életet kapunk, a családdal biztonságot, a közösséggel teret ahhoz, hogy megvalósítsuk az álmainkat, önmagunkat túlszárnyalva mások javára dolgozzunk, új értéket teremtsünk.

Ahhoz, hogy életünk folyamán egy közösség valódi tagjává váljunk, meg kell tanulnunk, mi a felelősség, hogy a tetteinknek következménye van, fel kell mérnünk, hol húzódnak a határaink. Különös erőt tapasztalhat meg az, akit befogad egy csapat, támogat, biztat, tanít és óv, akit munkára bír, és akinek szabadságot is ad saját közössége.

Az ilyen ember felismeri és le is győzi az akadályokat, a megsokszorozott erőben bízva bátran vállal nehéz helyzeteket, tudását megosztva, hatványozott képességekkel, együttes lendülettel bírja le a nehézségeket. Olyan teljesítményre képes, amilyenre önmagában nem lenne elég ereje.

Mindezt fontos éppen ma, a Tűzoltók napján hangsúlyozni. Ünnepeink gyakran valamilyen történelmi tetthez kapcsolódnak. A tűzoltók védőszentjére, Szent Flóriánra emlékezve mégsem csak egy magányos hős egyedi tette előtt tisztelgünk, hanem a segíteni akarás magasztos eszméjére emlékezünk, ami az önös érdekeket meghaladva magasabbra szintre emeli az áldozatvállalás fogalmának jelentését, értelmet ad a küzdelemnek.

Különös szakma a tűzoltóké. Hétköznapjaik nem hétköznapiak, minden bevetésük rendkívüli, minden feladatuk kihívásokkal teli, beavatkozásaik során nemcsak a szakmai felkészültség, hanem a bátorság és a közösség ereje is vizsgázik.

Amikor felzúgnak a szirénák, megváltozik a szívdobbanás üteme, eltűnnek a hétköznapi gondolatok, a tűzoltók azonos ritmusban mozognak, a gondolatok egymáshoz igazodnak, a figyelem egy közös dologra összpontosul, megszűnik az egyén, működésbe lép egy sokszoros elszántsággal bíró közösség, amely tagjainak az erejéből táplálkozik. Ezek azok a tulajdonságok és körülmények, amelyek a tűzoltószakmát hivatássá teszik.

Kötelességről és elhivatottságról szóltam eddig, de nem hagyható ki a felsorolásból az öröm, az összetartozás érzése, ahogy a bizalom és az egymás iránt érzett felelősség sem. Annak, aki küzdött már úgy, hogy hátát egy másik háthoz vetette, örökre beleég a tudatába, lelkébe és szívébe az érzés, hogy nincs egyedül, a veszély legyőzhető.

Mindezek után kívánom minden tűzoltónak, hogy tapasztalja meg azt az erőt, amelyet a közös küzdelem és öröm ad, élvezze a közösség bizalmát, és mindezt meg is tudja osztani a környezetével, hiszen ez az az élmény, amely felemel, és amely a legközelebbi küzdelemhez is erőforrásul szolgál.
Köszönetet mondok egész éves helytállásukért, további munkájukhoz pedig erőt, jó egészséget kívánok!
 
Dr. Góra Zoltán tű vezérőrnagy
főigazgató
Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság

Rovat
Témakör