Nyílt levél az országos katasztrófavédelmi főigazgató részére

Tisztelt Tábornok Úr!

Első gondolatom az volt, hogy levelemet az Ön feletteseinek, Pintér Sándor Belügyminiszter Úrnak, illetve Orbán Viktor Miniszterelnök Úrnak címzem, de rájöttem, hogy ezzel nem feltétlenül érném el célom.

Amint az köztudomású, az egyszerű, “vonulós” tűzoltók nem kifejezetten örültek annak, hogy 2012-ben a Katasztrófavédelem úgymond bekebelezte Őket, épp ezért a tűzoltó társadalom és a Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezetének vezetősége pozitív várakozással tekintett az Ön Főigazgatói kinevezésére.

Hosszú évek után került a tűzoltókat irányító szervezet élére ismét egy korábban volt tűzoltó, mely tény bizakodással töltött el mindnyájunkat.

Őszintén hittük, hogy az árokásás időszaka befejeződik, és egy új, élhetőbb időszak köszönt a tűzoltókra.

Sajnos csalódnunk kellett.

Hogy az előző időszak mitől volt élhetetlen a “csizmások” számára, most azért sem részletezném, mert egyrészt az OKF és a HTFSZ korábbi egyeztetései során ezeket a problémákat felvetettük, másrészt jelen levelemnek nem ez a tárgya.

Mint az mindannyiunk előtt ismeretes 2006. augusztus 8-án a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem lőterén keletkezett tűzesetben tragikusan elhunytak bajtársaink. Ez volt annak a kiváltó oka, hogy úgy gondoltuk megemlékezést kell tartanunk valamennyi hősi halált halt kollégáink tiszteletére. Így ezen levelem az  immáron  tizenegyedik alkalommal meghirdetett “Emlékezés Napja” megtartása  okán íródott.

Egészen pontosan Bittmann Tábornok Úr és Főigazgató Úr megemlékezés kapcsán tanúsított hozzáállásáról.   

Salamon Lajos, a Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezetének elnöke a napokban arról tájékoztatta szervezetünk elnökségét, hogy Bittmann Tibor Dandártábornok Úr, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság Humán Szolgálatvezetője számunkra érthetetlen módon azt kérte, hogy ez évben tekintsünk el a HTFSZ és a Tűzoltókért Alapítvány által szervezett “Emlékezés Napja” megtartásától.

Természetesen ennek az ép ésszel fel nem fogható kérésnek – elnökségi döntés alapján – nem teszünk eleget.

De ennyiben nem állt meg – sajnálatos módon – Tisztelt Főigazgató Úr tevékenysége.

Salamon Lajos Elnök Úr Bittmann Tábornok Úron keresztül azzal a kéréssel fordult Önhöz, hogy augusztus 8-án minden hivatásos tűzoltóparancsnokság szer és vonulós állománya kiállhasson a laktanyák elé, és egyperces szirénázással, valamint néma főhajtással megemlékezhessen hősi halottainkról.

Tábornok Úr!

Ön ezt a kérést nem támogatta!!!

Nem támogatta úgy, hogy egyébként az OKF minden évben az általunk kért formában elrendeli (!) a megemlékezést a 2001. szeptember 11-i New York-i terrortámadásban hősi halált halt amerikai tűzoltók előtt tisztelegve.

Nekünk, egyszerű tűzoltóknak ezzel a világon semmi bajunk nincs.

Mi a világ bármely pontján életét áldozó tűzoltóra mindig a legnagyobb tisztelettel emlékezünk.

De engedtessék meg, hogy felháborodjunk azon, hogy a saját hőseinkről való megemlékezést – az egyébként tűzoltó rendfokozatot viselő elöljáróink – nem támogatják.

Főigazgató Úr döntése, ami írásra késztetett, a teljes tűzoltó társadalomra nézve megalázó és lenéző.

Tisztelt Főigazgató Úr!

Úgy gondolom, hogy Ön ezzel a döntéssel kiírta magát a tűzoltó társadalomból.

Vidó Attila
szervezeti alelnök
Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezete

Rovat
Témakör