Éghető folyadékot tároló tartályok és felfogó tereik tüzeinek oltása

Éghető folyadékot tároló tartályok és felfogó tereik tüzeinek oltása

A 6/2016. (VI. 24.) BM OKF utasítással kiadott Tűzoltás-taktikai Szabályzat a következőket határozza meg az éghető folyadékot tároló tartályok és felfogó tereik tüzeinek oltása.

Általános előírások

A következőkben olvashatók a föld feletti, állóhengeres, atmoszférikus acéltartályokban és felfogótereikben keletkezett, valamint a nagyobb felületű éghető folyadéktüzek mobil eszközökkel történő oltásának különös szabályait tartalmazza.

A tároló- és felfogóterek, illetőleg az éghető folyadékok felületi tüzeinek oltására alkalmazható oltási módok a habbal oltás és a kombinált (porral, habbal) oltás.

A 4000 m2-es vagy ennél nagyobb összefüggő tűzfelület elsősorban filmképző tulajdonságú oltóanyagokkal oltható.

A tároló- és felfogóterek tűzoltása során törekedni kell a minél kisebb számú és nagyobb teljesítményű oltóeszköz használatára. Több eszköz használata esetén azokat lehetőség szerint egymás mellé kell telepíteni, de a működési helyek megfelelő megválasztásával biztosítani kell a teljes felület habbal történő letakarhatóságát. Az ágyúk sugarait az oltás megkezdésekor azonos pontra kell irányítani.

Amennyiben az oltáshoz a habbelövéses módszert kell alkalmazni, akkor a habot lehetőség szerint ütköztetni kell. Ha arra nincs lehetőség, akkor a habot folyatni vagy hullajtani kell, hogy a már kialakult habtakaró felszakítása elkerülhető legyen.

Tartálytűz oltásához, illetve nagyfelületű tüzek oltásához nehézhabot kell használni. A szintetikus habképző anyagok nem alkalmazhatóak a proteinbázisú habképző anyagokkal együttesen.

Az oltáshoz szükséges habképző anyagot lehetőség szerint 1 m3, vagy annál nagyobb térfogatú edényzetben kell készletezni.

Éghető folyadékok tároló telepein a tűzoltás mobil eszközökkel is biztosítható, amennyiben a mobil tartálytűzoltó eszközök együttes teljesítménye és tűzoltástechnikai paraméterei alkalmasak a tárolótelep legnagyobb – stabil habbal oltó berendezéssel nem védett – tűzfelületének eloltására. Ennek értelmében tartálytelepeken a legnagyobb tartályból és felfogóteréből adódó összesített legnagyobb égő felületre, illetve létesítményenként a legnagyobb erőt, teljesítményt és oltóanyag-mennyiséget igénylő tartály és felfogótér együttes tüzére való megfelelőséget szükséges biztosítani.

A Tűzoltási és Műszaki Mentési Terv (TMMT) készítésénél a riasztást és segítségnyújtást meghatározó terveken kívüli, megállapodás alapján helyszínre vonultatható erő, eszköz és oltóanyag, valamint tartálytűz-oltási szakértő is figyelembe vehető.

A tűz oltásához szükséges erő, eszköz és oltóanyag mennyiségét az MSZ EN 13565-2:2009 szabvány (a továbbiakban: szabvány) előírásai alapján kell tervezni.

A jelen szabályzat hatályba lépésekor használatban lévő tartályok, illetőleg felfogóterük tűzoltásának tervezése során a szabvány szerinti követelmények az alábbiak szerint csökkenthetőek, ha a hatékony habbejuttatás biztosított a tűzoltás során:

Amennyiben a tűzoltás az első riasztástól számított 2 órán belül megkezdhető:

  • a „tűzoltás tárgyára vonatkozó korrekciós tényező” (a szabvány 5. fejezet 3. számú és 5. számú táblázata) legfeljebb 50%-kal csökkenthető;
  • a tűzoltás tervezési időtartama (a szabvány 5. fejezet 3. számú és 5. számú

táblázata) legfeljebb 50 %-kal csökkenthető.

Amennyiben a tűzoltás az első riasztástól számított 4 órán belül megkezdhető:

  • a „tűzoltás tárgyára vonatkozó korrekciós tényező” (fo) (a szabvány 5. fejezet 3. számú és 5. számú táblázat) legfeljebb 25%-kal csökkenthető;
  • a tűzoltás tervezési időtartama (a szabvány 5. fejezet 3. számú és 5. számú táblázat) legfeljebb 25%-kal csökkenthető.

A tűzoltás tervezési időtartama a csökkentést követően sem lehet kevesebb 30 percnél.

Az adagolási intenzitás a csökkentést követően sem lehet kevesebb az 5 liter/perc×m2 értéknél.

A csökkentések nem alkalmazhatóak vízben oldódó (habtörő) égő anyag esetén.

Tartály vagy felfogótér részleges vagy teljes felületre kiterjedt tüze esetén a mobil tartálytűzoltó eszközöket, illetve egységet készenlétben tartó tűzoltóságot haladéktalanul – a működési terület szerinti tűzoltósággal egy időben – riasztani kell.

A mobil tartálytűzoltó egység vonulásakor tartálytűz-oltási ismeretekkel rendelkező, a riasztott eszközt és oltóanyag-állományát ismerő irányító személyt (tartálytűz-oltási szakértőt) is vonultatni kell. Az irányító személy rendelkezésre állásának biztosítása a mobil tartálytűzoltó egységet, illetve eszközt készenlétben tartó tűzoltóság feladata.

Azokon a területeken, ahol a TMMT készítésekor a mobil tartálytűzoltó egység eszközeit vagy oltóanyagait is figyelembe vették, a mobil tartálytűzoltó eszközök alkalmazhatóságát – a helyi sajátosságokra figyelemmel – ellenőrizni kell.

Az MSZ EN 13565- 2:2009 szabvány előírásai alapján számított habképzőanyag-készlet egyharmadát tengelyen kell készenlétben tartani.

Vonulás

A telephelyen belüli vonulás annak sorrendje és a helyszín megközelítése a tűzoltásvezető által meghatározott módon történjen.

Felderítés

A felderítés az alábbiakra terjedjen ki:

  • a tűzoltást megelőzően az üzem szakemberével fel kell venni a kapcsolatot;
  • a felderítést – különösen tartálytűz esetén – lehetőleg megfelelő magasságból, szükség szerint magasból-mentő eszközről kell végrehajtani;
  • a tűz során keletkezett mérgező gőzök-gázok keletkezésének lehetőségére, terjedésének irányára;
  • a tartályban tárolt anyag hőmérsékletének megállapítására.

Beavatkozás előkészítése

A beavatkozás előkészítése során nagy figyelmet kell fordítani az alábbiakra:

  • a tűzoltást a TMMT alapján, a keletkezett tűz típusának és méretének figyelembevételével úgy kell szervezni, hogy az a riasztástól számítva a legrövidebb időn belül, a kivetődés várható időpontja előtt végrehajtható legyen;
  • az erők, eszközök működési helyének kijelölésekor figyelembe kell venni a meteorológiai és terepviszonyokat, a sugárzó hő hatását, a vízszintes irányú lángelhajlást, valamint a kiforrás és a kivetődés bekövetkezésének lehetőségét;
  • a tartályokat úgy kell megközelíteni, illetőleg az eszközöket úgy kell telepíteni, hogy biztosított legyen az oltóanyag hatékony belövése, terítése a teljes felületre.

Beavatkozás

A beépített hűtőberendezéseket a hűtés, a beépített oltóberendezéseket az oltás során használni kell.

A tűzoltási feladatok a végrehajtás sorrendjében:

  • a tűz környezetre történő átterjedésének megakadályozása, szomszédos tartályok hűtése;
  • a felfogótéren kívül égő anyag oltása, a visszagyulladás megakadályozása;
  • az égő tartály hűtése;
  • a felfogótérbe kifolyt anyag tüzének oltása, a visszagyulladás megakadályozása;
  • az égő tároló oltása, a visszagyulladás megakadályozása;
  • a felmelegedett tartályok (berendezések) utóhűtése.

A kivetődés közvetlen veszélye esetén a bevetett tűzoltókat – és ha lehetséges, az eszközöket is – azonnal ki kell vonni a veszélyes zónából. Ebben az esetben a tűzoltás csak a kivetődés bekövetkezése után folytatható.

Kiforrás közvetlen veszélye esetén az erők, eszközök visszavonását úgy kell végrehajtani, hogy azok védelmének biztosítása mellett az égő folyadék szétfolyásának mértéke csökkenthető, a tűz továbbterjedése megakadályozható, ezt követően a tűz eloltása végrehajtható legyen.

A mobil oltóeszközök a tűzcsapokról közvetlenül is működtethetők, ha a hálózat dinamikus nyomása megfelel az oltóeszközök habbekeveréshez, habképzéshez és a hab célba juttatásához szükséges üzemi nyomásának.

A habroham csak akkor kezdhető meg, ha a szükséges mennyiségű oltóanyag az oltóhab képzéséhez és kijuttatásához szükséges eszközök és a személyzet egyidejűleg rendelkezésre állnak, vagy az időközben kiérkező készletek igénybevételével a habroham az előírt intenzitással és időtartamig megszakítás nélkül végrehajtható. Amennyiben a szomszédos tartályok veszélyben vannak, akkor gondoskodni kell azok védelméről.

Az oltás a fentiektől eltérően előbb is megkezdhető, ha azzal életveszély, jelentős kár keletkezése, vagy a tűzoltás körülményeinek jelentős romlása előzhető meg.

A habroham kezdése, befejezése, illetve a sikertelen támadás esetén a visszavonulás tervszerűen történjen. A visszavonulást úgy kell végrehajtani, hogy az újabb támadás lehetősége minél előbb megtörténhessen. Újabb támadás csak a szükséges feltételek biztosítása után kezdhető meg.

Nagyteljesítményű habágyú alkalmazása esetén a sugár irányításakor törekedni kell úgynevezett lábnyom kialakítására a tűzfelület középső részén lévő oxigénhiányos, hűvösebb területen.

Több égő tartály esetén – ha azok egyidejű oltására nincs lehetőség – az oltást a szél felőli oldalon, illetve annál a tartálynál kell megkezdeni, amely a leginkább veszélyezteti a környezetét.

Védőgödör-tűz oltásánál különös figyelmet kell fordítani a habtakaró épségének megőrzésére, ezért a tartály hűtését közvetlenül a védőgödör oltásának megkezdése előtt meg kell szüntetni.

Nyitott úszótetős tartályok körgyűrű-tüze esetén a beépített félstabil habbal oltó berendezésekkel, kézi habsugarakkal és – lehetőség szerint – magasból mentő gépjárművek felhasználásával kell beavatkozni. A tűz végleges eloltását kézi habsugarakkal is végezhetjük. Amennyiben a körgyűrű-tűz csupán részleges, az érintett körgyűrű-szakaszt védő habfolyatókat kell elsőként megtáplálni.

Tartályok tüzeinek oltásakor fokozott figyelmet kell fordítani a robbanás vagy úszótető süllyedés következtében kialakult osztott tűzfelületre, a takarásban lévő tűz oltására. A takarásban lévő tűzfelülethez való hozzáférést szakemberrel való egyeztetés után tartálytöltéssel vagy leürítéssel elő kell segíteni.

Belső úszótetős tartályok tüzének oltásakor elsődlegesen a beépített habbal oltó berendezéseket kell alkalmazni. A tűzoltás ideje alatt a tartálytetőn vagy a körjárdán tartózkodni nem szabad.

A habtörő folyadékok tüzeit arra alkalmas habbal kell oltani.

A habtakarót szükség esetén a korábban használt, vagy azzal együttesen használható habanyaggal kell felújítani. A habtakarót mindaddig fenn kell tartani és pótolni, amíg a felhevült felületek visszagyulladást idézhetnek elő. A forró felületek visszahűlését műszeres vizsgálattal, hőkamerával kell ellenőrizni.

A habtakarás, valamint a habtakaró megújítása során fokozott figyelmet kell fordítani az oltóhab sztatikus feltöltődésének elkerülésére. Ennek érdekében a sugarakat úgy kell irányítani, hogy az oltóanyag a palást felületén végigfolyva jusson a folyadék felszínére.

100 °C feletti nyílttéri lobbanáspontú termékek tüzei – szabad felszín esetén – porlasztott, szórt vízsugárral is olthatók, ha a sugarak az égő felülettel azonos szinten vagy annál magasabban helyezhetők el.

A tartálytűz oltás késői szakaszában a tartálypalást külső vízhűtése a folyadékszint magasságában elősegítheti a felforrósodott tartályfal visszagyújtó hatásának, a falhatásnak a leküzdését.

A hűtést egyenletesen kell végezni, az egyenetlen hűtés a tartálypalást deformálódásához vezethet.

A vízzel hűtést – abban az esetben, ha a hűtővíz a habtakaróval nem tud érintkezni, így azt nem roncsolhatja – az oltás után addig kell folytatni, amíg a visszagyulladás veszélye fennáll.

Beavatkozás biztonsági előírásai

A folyadékfelület be- vagy visszagyulladásának megelőzése miatt a habtakarásból eredő sztatikus feltöltődés elleni védelem érdekében, ha a habtakarás alkalmazásáról döntés született, akkor:

  • lehetőleg a beépített habfolyatókat kell alkalmazni a ráfolyatásos adagolás biztosítása érdekében;
  • mobil habsugarak alkalmazása esetén azokat a tartálypalást belső falára kell irányítani a ráfolyatásos adagolás biztosítása érdekében;
  • nem szabad a habot közvetlenül a szénhidrogén termék felületére lőni.

Ha sikerült egybefüggő habtakarót kialakítani, akkor:

  • a habtakarót rendszeresen, a ráfolyatásos módszer alkalmazásával tartósítani kell;
  • a tartály teljes leürítéséig folyamatos tűzoltói felügyeletet kell biztosítani;
  • a hab természetes roncsolódása során kiváló víz termékbe történő süllyedése elektrosztatikus gyújtáshoz vezethet.

A tűzoltás megkezdésekor nagy hőhatására kell felkészülni, ezért szükség esetén intézkedni kell hővédő ruhák használatára.

Az oltásban résztvevők biztonsága érdekében, az azonnali visszavonulás lehetőségét minden esetben (kiforrás, kivetődés) biztosítani kell.

Amennyiben a munkálatok előreláthatóan hosszabb ideig tartanak, a tűzoltásvezető képezzen megfelelő létszámú tartalékot, és tegye meg a szükséges intézkedéseket (pihenőhely, melegedő, folyamatos orvosi biztosítás, illemhely, étkezés, védőital, üzemanyagellátás).

Kiforrásra hajlamos termékek tüze esetén a tartályt nem szabad kiégni hagyni.

Körgyűrűtűz oltás során az úszótetőre nem szabad személyzetet küldeni.

Tartálytűz esetén nem szabad az égő tartály felfogóterében mobil habágyút üzemeltetni, kerülni kell az ott tartózkodást és csak a legszükségesebb ideig szabad az erőknek ott munkát végezni.

Rovat
Témakör