Meddig kell várni, hogy újra biztonságban legyenek az emberek?

Sokan kérdik, hogy mi szükség volt egy – a sajtóban is megjelent felmérés szerint –  jól működő országos szervezet, a tűzoltóság átszervezésére? Hiszen, mint tudjuk az eredmény legjobb esetben is csak a korábbi lehet, de sajnos nem lett még az sem. Volt társadalmi konzultáció is róla, amelynek eredményéről azóta is hallgat a nagy átszervező, a határőrből tűzoltó tábornokká átminősített országos katasztrófavédelmi főigazgató. Az első „rés a pajzson”, a 2011-es főként a tűzoltók nevéhez fűződő demonstrációk voltak, amelyet fenyegetésekkel, rendőrségi nyomozásokkal is próbáltak megakadályozni, majd az ügyészi vádemelést követően az eljáró bíróság bűncselekmény hiányában ejtette a „tűzcsapnyitogatós” ügyet(?!)

Újabb furcsaság, hogy a főigazgató április 17-én tartott parlamenti bizottsági meghallgatásán elmondta, hogy a katasztrófavédelmi állomány létszáma országosan 11 634 fő, ebből állományban van 9931 fő (?), azaz 1703 fő hiányzik, persze elmondta, hogy „tömegesen zajlanak a felvételek”. Gyanítható, hogy nem az irodai dolgozók létszáma küzd feltöltési nehézségekkel, hanem a végrehajtói, tüzet oltó és életet mentő állomány körében van komoly hiány, azaz minden ötödik tűzoltó hiányzik! Az okok ismertek: 65 éves nyugdíjkorhatár, bérezés színvonala, az Európai Uniós szinten a legmagasabb heti szolgálati idő (48 óra).

Az állomány is és a közvetlen vezetők is hallgatnak, mert a 2010-es kormányváltás által megváltoztatott jogszabályok értelmében bárkit, bármikor utcára lehet tenni indoklás nélkül. A nyugdíjszabályok változása, az egzisztenciális bizonytalanság, az egész tűzoltóhivatás megcsúfolása, a tűzoltóból a segíteni akaró és tudó hősből a lakosságot büntető, sarcoló hatósággá történő lealacsonyítás miatt nagyon sokan hagyták ott a tűzoltói hivatást 2011 és 2012-ben. A jobbak, ügyesebbek akár külföldön is kaptak még munkát. Akik maradtak, mert a hatalmi gőg nem engedte el őket, azokra vár a bizonytalan jövő és a félelem, hogy 50 éves koruk után még 10-15 évig, hogyan fognak felszaladni a fiatal tűzoltókkal (ha még lesznek) együtt a 10. emeletre vagy az éppen aktuális árvíznél napi 16-18 órában homokzsákokkal szaladni a hátukon?

Akik még ezután is állományban maradnak, azokra az vár, az a feladat, hogy elmagyarázzák az újoncoknak, hogy miért rossz az, ha a tűzjelzés, nem közvetlenül a feladattal ellátott tűzoltóságra érkezik, hanem egy központi helyre, ahol adott esetben azt sem tudják, hogy a település melyik táján van a megyének, nemhogy a településen milyen utcák vannak. Visszakérdezésre nincs lehetőség, mert kérdezni csak az tud, aki valamelyest ismeri a helyi viszonyokat. Ugye emlékszünk még gyerekkorból arra a játékra, amikor egymás fülébe súgtuk az elindított mondatot szépen sorjában, majd gyöngyöző kacajjal hallgattuk a sor végén lévő utolsó gyerek által értett badarságot, mert köze nem volt az eredeti mondathoz?

Ugyanezt átvíve egy tűzoltói jelzésre, már nem nevetünk, hanem kétségbeesünk, hogy ilyen is előfordulhat. Ezt a helyzetet a Magyar Honvédség Szárazföldi Alakulataitól polgári védelmi tábornokká, majd tűzoltó tábornokká átminősített Pest Megyei Katasztrófavédelmi Igazgató úgy intézi el, hogy meg sem várva a pomázi tűzoltóság tényfeltáró vizsgálatát az ügyben, előre nyilatkozik a felelősség kérdéséről a sajtóban. Amikor a pomázi vizsgálat tárgyszerűen az ellenkező tényállást állapítja meg az ügyben, érdemben nem cáfol, csak újabb vádaskodásba, fenyegetésbe kezd.

Néhány éve, egy, az ombudsman által végzett vizsgálat is hasonló tényeket tárt fel a tűzjelzés pontatlansága és a késedelmes jelzés tárgyában, az akkori katasztrófavédelmi főigazgató az ombudsmani intőre visszaalakította a jelzés rendszerét. Vajon várni kell 2014 májusáig, hogy újra biztonságba legyenek az emberek tűztől, víztől, viharoktól és a katasztrófavédelemtől?

Rovat
Témakör