Autóink tűzvédelme
A lakások tűzvédelme mellett ejtenünk kell pár gondolatot a személygépkocsik biztonságáról is. Munkaeszközünknek vagy szemünk fényének „elvesztése” ugyan kisebb kárértéket jelenthet, mintha a lakásunkban pusztítana tűz, azonban egy gépjármű tüze is magában rejti az igen komoly személyi sérülés lehetőségét. Az utána ránk váró idegeskedés és kényelmetlenségek már csak hab a tortán.
Azért is kell írnunk erről a témáról, mert a járművekbe beépített csupa éghető anyagból, az üzemanyag jelenlétéből, és a kis légtérből adódóan, tűz esetén az események olyan drámai gyorsasággal követik egymást, hogy a gépjárművezetőnek legtöbbször eszmélni sincs ideje. Nagyon sokszor a közúti közlekedésben résztvevő, éppen mozgásban lévő járműben történik műszaki meghibásodásból eredő tűz, melynek, ha nincs észnél a vezető és/vagy az utas(ok), egy totálkáros, füstölgő romhalmaz lesz a végeredménye!
Fontosnak tartjuk az autókra jellemző leggyakoribb tűzkeletkezési okokat megvilágítani az olvasó számára abban reménykedve, hogy ezek ismeretében, szükség esetén megteszi a megelőző intézkedéseket.
Ugyanakkor tűz esetére is próbálunk gyakorlati tanáccsal szolgálni, melyet alkalmazva talán sikerülhet kocsinkat megmenteni a biztos megsemmisüléstől. Még egyszer megismételve azt a tényt, hogy tűzre utaló jelet (égett szagot, füstcsíkot) észlelve, mennyire fontos az azonnali cselekvés! Ebben az esetben nincs idő szemlélődni, csodálkozni vagy tanakodni, különben tűzoltási kísérletünk eredménytelen és teljesen fölösleges lesz. Arról nem is beszélve, hogy a lángok elharapózása esetén az autó közelében beszerezhetünk pár kellemetlen égési vagy vágott sérülést. Azt pedig mondanunk sem kell, hogy a világ legdrágább autójának oltása sem történhet testi épségünk rovására!!!
A lángok elharapózása kapcsán el kell eloszlatnunk azt a tévhitet, mely szerint egy teljes terjedelmében égő autó a tűz során előírásszerűen fel is robban. Ki kell ábrándítanunk a látványos „tűzijátékra” vágyókat. Ez nem igaz! És ugyan ez érvényes a gázzal üzemelő autókra is. Ha csak nem sérül meg – mondjuk egy a tüzet megelőző baleset következtében – az üzemanyag tartály, illetve a gáztartály (tehát nem szivárog, ömlik a „nafta”), egy „szimpla” gépjárműtűz alkalmával elmarad a robbanás. Ilyen csak az akciófilmekben van, de ott nagyon. Minden jármű tervezése és gyártása során komoly biztonsági előírások valósulnak meg, melyeknek része az üzemanyag-ellátó rendszer védelme, tűzzel szembeni ellenállósága is.
De ne szaladjunk a történések elébe, ezt csak az aggódók megnyugtatására jegyeztük meg.
A megelőző intézkedések ott kezdődnek, hogy autónkat nem hagyjuk lepusztulni. Nem csak hajtjuk a verdát, hanem néha begurulunk vele egy szervizbe. Ez főleg akkor időszerű, ha gyanús hangokat, szagokat vélünk felfedezni a motortér vagy a műszerfal irányából (az általános üzembiztonság és a balesetek elkerülése érdekében ez érvényes az egész járműre). De időnként mi is szemrevételezhetjük e helyeket. Ilyenkor főleg az üzemanyag vezetékekre illetve rögzítő bilincseire és az elektromos hálózatra fókuszáljunk. Ezekre a keletkezési okoknál még kitérünk.
A következő jó tanács az elektromos szerelésekre vonatkozik, legyen szó hibaelhárításról vagy riasztó, stb. beszerelésről. Ha csak nem vagyunk szakemberek, kerüljük a saját kezű efféle munkákat. De ha végképp nincs pénzünk, időnk, kedvünk műhelybe vinni és egy új elektromos berendezést szerelünk be, minden esetben iktassunk az áramellátó vezetékbe egy előírt erősségű, de nem erősebb olvadó biztosítékot!
A házilagos barkácsolással kapcsolatban meg kell említenünk azokat a már funkció nélküli vezetékeket, melyeket nem használunk. Vagy egy előző tulajdonos „hagyatéka”, akár mi húztuk be ezer éve egy berendezés működtetésére. „Csak úgy”, ott futnak a karosszéria üregeiben, ott pihennek a kesztyűtartó, a műszerfal mögött, alatt. Már arra sem emlékszünk talán, hogy mikor és mi célból kerültek oda. Tudomásunk és reményeink szerint nincs is benne feszültség, és a kábel vége ott himbálózik csupaszon, szigeteletlenül! Az ilyen vezetékektől szabaduljunk meg, távolítsuk el, szereltessük ki, bármit is hiszünk egy ilyen használaton kívüli „tyúkbél” feszültség mentességéről! Az örökös rázkódás, vibráció előre nem sejthető elektromos kontaktot képes teremteni „élő” és „holt” vezetékek, fémrészek között, melyek aztán rövidzárlatot és tüzet okozhatnak.
Ha autóvillamossági műhelybe visszük autónkat, csak megbízható, referenciákkal rendelkező szakképzett szakemberre bízzuk!
Továbbá figyelmet érdemel a biztosíték tábla. Előfordulhat, hogy kesztyűtartónkból egyszer csak elfogy a tartalék biztosíték, pedig kellene. Ilyenkor, hogy tovább tudjunk menni, bizony áthidaljuk a biztosíték helyén az érintkezőket valamilyen fém tárggyal, majd el is feledkezünk róla. Mellőzzük az áthidalást, valamint ne patkoljuk a biztosítékot és az előírtnál nagyobb áramerősségűt ne tegyünk be.
A figyelmes olvasó már valószínűleg rájött, melyek azok a tűzkeletkezési okok, melyek a leggyakrabban fordulnak elő a járművekben. Igen az egyik az elektromos rendszer meghibásodása. A fent említett karbantartás hiánya, szakszerűtlen javítási munka, az áthidalt vagy kelleténél erősebb biztosíték(ok) esetén egy rövidzárlat akkora hőt gerjeszthet az elektromos rendszer leggyengébb pontján, mely biztosra vehetjük, hogy tüzet fog okozni! Ez a pont pedig többnyire a műszerfal mögötti vezetékkötegekkel zsúfolt rész. Innen már csak egy apró ugrás az utasfülke a lángok számára…
A másik keletkezési ok, az üzemanyag-ellátó rendszer hibája. Az ilyen hiba általában abban nyilvánul meg, hogy az üzemanyagcső szorítóbilincse (ha van egyáltalán) lelazul, és a vezeték lerázódik, lenyomódik a karburátorról. Az üzemanyag szabadon folyik a forró motorblokkra és a többi felhevült alkatrészre, mely azon nyomban be is lobban. Igazán nem nagy fáradtság negyed-félévente egyszer ellenőrizni, vagy megnézetni az említett elemeket, viszont ha pechünk van, sokkal több energiánkba és pénzünkbe fog kerülni egy felújítás vagy autócsere!
E két fő keletkezési ok közül a műszerfal környékén keletkező – elektromosságból adódó – tűz a veszélyesebb, mivel a keletkezés helye egy légtérben van az utasfülkével. Az itt felcsapó kis lángocskák pillanatok alatt képesek tomboló tűzzé növekedni. Aki látott már közelről kiégett autót – illetve ami maradt belőle – az tisztában van pusztító hatásával. Egyetlen felhasználható alkatrész sem marad utána, sőt a karosszéria érintett részei a magas hőmérséklet hatására kilágyulnak. Egy ilyen autó a roncstelepen végzi.
Ezért is fontos tisztában lennünk a megelőzés lehetőségeivel és az alább következő teendőkkel tűz esetére.
Mit tegyünk tűz esetén?
Feltételezzük, hogy előre gondolkodva – mintegy megelőző tevékenységként – betárolunk autónkba, a kezünk ügyébe egy két-három kilós töltetű porral oltó vagy habbal oltó tűzoltó készüléket!
Nem győzzük újfent hangsúlyozni az azonnali cselevés fontosságát! Ha éppen közlekedünk, talán még arra sincs idő, hogy félreálljunk. Ha az utasfülkében égett szagot tapasztalunk, és/vagy a nyomában apró füstcsíkot látunk terjengeni a műszerfal mögül, azonnal álljunk meg, és vegyük le a gyújtást! A gyújtás levételével, majd az akkumulátor lekapcsolásával áramtalanítjuk autónk elektromos rendszerét, ezáltal megszűnhet a zárlatos vezeték túlmelegedése, felizzása. (természetesen az azonnali megállás nem hirtelen padlóféket jelent, hanem a körülöttünk – és főleg a mögöttünk – haladó járművek biztonságát figyelembe vevő gyors fékezést).
Ha gyorsak voltunk és megúsztuk a tüzet, utána már ne próbálkozzunk az ismételt feszültség alá helyezéssel. Valószínűsíthető, hogy több vezeték szigetelése is megolvadt, és biztossá vált a rövidzárlat.
A motortérben – a fent említett üzemanyag-ellátó rendszer hibájából – keletkező tűz hasonló „tünetekkel” jár: hirtelen erős üzemanyag szag, majd a motortérből kiáramló füst. Az „elhárító akciót” szintén hasonló módon kezdjük: azonnali megállás, motor leállítása – gyújtás levétele. Ezután válhat – az autónk számára – sorsdöntővé a következő két tényező. Az első az, hogy van-e tűzoltó készülékünk. A másik pedig, hogy felnyitjuk-e a motorháztetőt!
A keletkező tűz oxigén ellátása – lecsukott motorháztető esetén – a tető alatt megszoruló füst és egyéb égéstermékek miatt nem tökéletes, ezáltal a lánggal égés intenzitása kisebb. Abban a pillanatban, ahogy felnyitjuk a tetőt, friss levegőt engedünk a tűzre, és a lángok felcsapnak! A motortérben keletkező tűz esetén csak akkor nyissuk fel a motorháztetőt, ha a kezünkben van egy kibiztosított, beüzemelt és lövésre kész tűzoltó készülék! Ebben az esetben is csak annyira, hogy az oltóanyag biztosan bejusson. Arra vigyázzunk, hogy a felforrósodott karosszériaelemek és a kiáramló égéstermékek égési sérüléseket okozhatnak!
Tűzoltáskor az oltókészüléket szakaszosan üzemeltessük!
Ne tévesszük össze a füstöt a gőzzel! Ha felforr autónk hűtővize, gőz alakjában tör elő a motorháztető alól. A füst sötét színű és magasra szállva oszlik szét. A gőz matt-fehér és egy-két méter magasságban eltűnik, elpárolog.
Tűz esetén általában megállnak segíteni a közlekedésben résztvevők. A tömegközlekedési járműveken, teherautókon, kamionokon kell lennie tűzoltó készüléknek.
Ha nem adunk esélyt a „vörös kakasnak” (megelőzés), ha felkészülten várjuk (tűzoltó eszközök, módszerek, viselkedési szabályok), akkor talán soha nem kell megtapasztalnunk a vánszorgó másodpercek lassúságát a piros autók megérkezéséig.
