Köszöntő Szent Flórián napja alkalmából
Kedves Tűzoltók, tisztelt Törvényhozók!
Az idei Flórián nap közeledtével pár gondolat jutott eszembe. Elsősorban az az eszmeiség mely körbe lengi Tűzoltó hivatásunkat: a bátorság, bajtársiasság, segíteni akarás szentháromsága. Talán csak ezen az ünnepi napon jut eszünkbe, vagy említjük meg, mert a mindennapok rutinja mellett észrevétlenül elsiklik a sok apró hőstett és siker formájában.
„A békeidőben is állandóan harcoló alakulat” – mennyire kifejező! Ez a Tűzoltó KÖZÖSSÉG titka: együtt szembe nézni a veszéllyel és egymásra figyelve, egymást segítve leküzdeni azt. Sorsközösség a veszélyben és sajnos néha a gyászban.
A következő nem éppen az ünnepi alkalomhoz illő gondolatom az a tényező, mely beárnyékolja e szentháromságot: a Tűzoltók alulfizetettsége és a Tűzoltóságok pénzügyi nehézségei. Míg az előbbi az egyén létfenntartását, addig utóbbi a szervezet működőképességét, a szervezett mentés végrehajthatóságát veszélyezteti. Mindkettő örökös probléma (volt) és azt a már húsz évvel ezelőtt is elhangzó tényszerű megállapítást juttatja eszembe, hogy a Tűzoltóság és vele együtt a Tűzoltók az Állam mostoha gyerekei. Szükséges rossz, amelyre csak költeni kell, csak viszi a pénzt. A feladatokat kiosztották és számon kérték, a finanszírozás felelősségét mindig másra hárították.
Azt biztosan senki nem vitatja, hogy a Tűzoltóság nélkül a fél ország üszkös romokban heverne, az áldozatokról nem is beszélve. Éppen ezért érthetetlen számunkra – a nap mint nap életüket kockáztató tűzoltók számára – az a ledegradáló mentalitás, ami a felettes állami és szakmai szervezetek részéről megnyilvánul, legyen szó akár a financiális kérdésekről, a pár éve elvett (majd nyögve-nyelve visszaadott) veszélyességi pótlékról, vagy akár az évek óta húzódó munkaidő problémáról. Nem értjük, hogy miért nem fontos a Tűzoltó az Állam számára!
Mindezek hatása a tűzoltó fejekben zavart kelt, eltereli a figyelmet a munkáról. Ne a szabadnapokon végzett kereset-kiegészítő másodállástól hulla fáradtan essen be szolgálatba a tűzoltó, és ne megélhetési – vagy örömtűzoltó kategóriákba sorolják önnön magukat. És ne kelljen a tűzoltóságok parancsnokainak az első negyed év végén rezsi pénz után kalapolni. Felemelő érzés lehet…
Bízzunk benne, hogy valamikor, talán majd a következő tűzoltó generációk az őket megillető helyüket foglalhatják el az Állam által kellően dotált testületek soraiban. Addig is kalapolunk, és az eskünk szövege szerint valamint Szent Flórián szellemiségét követve harcolunk az elemekkel.
Kedves Tűzoltó bajtársak! Esemény mentes szolgálatot és kellemes Flórián-napi megemlékezést, ünneplést kívánok!
Bajtársi üdvözlettel.
